nem találok szavakat, kábé öt éve nyitottam ezt a topicot, még internettós törzsasztalos barangalóként, ma véletlenül rágerjedtem, hogy benézzek az utód Indexre és mit látok? Él a nickem és a témám?
Le vagyok nyűgözve, lehet, hogy újra elcsábít a virtuális világ? :)
úgy értettem: ha az ember be van tojva a NŐTŐL, jobb, ha úgy közeledik hozzá, mint egy haverhoz, aztán ha oldottabb a hangulat, akkor mutasd meg mitől döglik a légy ;)
Jaj, jaj, nehogy hallgass az előtted szólókra! Egy nővel mindig nőként kell bánni. Ne akarj haverkodni vele, ha nem ez a célod. Ezáltal csak összezavarod, ha később többet akarsz. Próbáld meg önmagad adni. (jó, tudom ez sablonduma) Ezzel sztm nem lesz gond, mert jópofa, intelligens emberkének látszol. Ne legyél rámenős, csak éreztesd vele, hogy tetszik neked.
Hiszen a topic címére visszatérve a nők szeretik a határozottságot, szeretik nőnek érezni magukat.
Hajrá, hajrá!!!
Na, egész jól lerendezzük itt a problémádat, nem?? Mindjárt kiderül, hogy az sem annyira komoly félelem és teljesen nyugodtan mehetsz meghódítani titkos imádatod tárgyát... :)
Foglaltság-kérdés
Semmi gáz, attól még nem baj, ha megtudja, hogy te is szeretnél beállni a sorba. Össze is barátkozhattok és ha felszabadul, azonnal lecsaphatsz rá, ha ott lebzselsz körülötte.
Hány éves a leányzó?
Ha te nem dadogsz, akkor miért hivatkozol rá, nefárasszmá! :)
Különben is, gondolod, hogy ha tudsz róla valamit, akkor nem leszel zavarban?
Menjél csak szépen oda hozzá és ha elakad a beszélgetés, akkor gondolj mindig arra, hogy a lány legalább olyan zavarban van, mint te.
Akkor ez egy álprobléma! :)
Ha nem gond az első néhány szó, a többi már jön magától. Miért akarsz előre mindent tudni róla? Majd menet közben megismered.
Kicsit úgy látom félreértettétek néhányan hozzászólásaimat!
Először is!
Azzal, hogy azt mondom, egyedül is mindent el tudok érni, arra gondoltam, hogy én azt érzem, hogy az ember egymaga ugyanolyan jól tud minden céljáért küzdeni, én magamon érzem azt, hogy el tudom érni az életben azokat a célokat, amiket kitűztem, és ebben kitartok. Itt most gondolok a munkával, boldog élettel kapcsolatos célokra, de: soha nem uralkodnék másokon... Soha nem akarnám azt, hogy tőlem függjön bárki.
Egy dolgot szeretnék mindig: a társam érezze azt, hogy ebben a rohadt életben akármi nyavalya is éri, én sohasem fogok elfordulni tőle. Mivel őt szeretem oly nagyon, ezért szeretnék neki segíteni abban, hogy megoldjuk a problémákat, de ehhez mindig az kell, hogy ő forduljon hozzám, de én másszak a nyakára! Ezt várom el a partneremtől is, hogy Ő FORDULJON HOZZÁM!
Minden ember szabad és önálló, ezért joga van ahhoz az életben, hogy azt csináljon, amit akar. Egyszer előfordult régen, hogy mielőtt a kedvesem kiment külföldre tanulni, sírt, zokogott, hogy nem akar tőlem megvállni. Akkor mondtam neki azt, amit a mai napig nem bántam meg, hogy ebben az életben mindig csak egy dolog a fontos: a saját boldogsága. És ha úgy érzi, hogy később nagy szüksége van a nyelvre, akkor mennie kell, nem rám tekintgetni.
A kapcsolatunk azóta sajnos megsínylette a távolságot, de ez másik téma...
Innentől fogva azt hiszem alaptalan arról beszélni, hogy én éreztetni akartam vele, mennyire rohadtul hatalmam van felette....
Ezzel csak az a baj, hogy aki a TV-ben látható cicomavilágon bambul, nem jön ide a fórumra. Vagy ha igen nem beszi a fáradságot, hoyg törődjön vele.
És ami a legszomorúbb: A nők ugyanúgy rosszul tanulják meg, hoyg milyen értékek mentén kell fogadni egy férfi közeledését. Illetve nemcsak a közeledést, de magát a kapcsolatot, hoygan kell fenntartani. A TV hatása nem csak a férfiakra, de a nőkre is hat, így kiegyenlítődik a dolog, zsák megtalálja a foltját... (az hogy ezeknk az embereknek a gyerekei milyen értékrenddel nőnek fel ne firtassuk)
MOndta itt valaki, hogy ezt mondani kell? Eztt őled hallom először. Szerintem ez az a tipikus dolog amire nyugodtan rá lehet húzni az aki tudja csinálja, aki nem csinálja beszéll ról aközhelyet.
Persze hogy nem mondani kell. Arre semmi szükség nincs, mert ha nem érzi a partner akkor baj van, ha ennek ellenére mondja valaki akkor uralkodnivágyásból teszi.
Azt írtam hogy lehet a meló is támasz, pótlék, menekülés stb, de persze hogy nem minden esetben az. Nálam most pl. az:)Ennek ellenére azt gondolom, hogy a saját dolgaim felválallása ott kezdődik, hogy egyes szám első személyben fogalmazok.Nem gondolom hogy ez paranoia, hiszen nincs üldözési mániám:)
számomra az emberek egyszerř általánosítás, mert nem feltétlen én csinálom így, hanem az általam tapasztalt többség.
(tehát ettől amit leírtam én még vezethetem pórázon a barátnőm, de a véleményem lehet ez. Ebben az esetben maximum tudom magamról, hogy nem helyesen cselekszem...)
Persze ebből most kipszihologizálhatod, hogy valójában nekem titkolt diktátori hajlamaim vannak, amit támaszként használok mivel nem merek szembenézni az életem nehézségeivel, dehát akinek tudnia kell, hogy mi a valóság az tudja.
Hogy az irónia talajáról visszatérjek a témára, azt hiszem csak arról van szó, hogy más a szóhasználatunk. Amit te támasznak nevezel azt én pótlék, pótszer stb néven nevezem. Nekem a támaszban nem csak negatív hangzás van. Hiszen a munka természetes hogy támasz, hiszen onnan jön a pénz, de van akinek pótszer,mert a problémája elől a munkába menekül...
Te tudod hogyan értelmezed a támaszt. Amit én írtam erről, az az én értelmezésem. Nem szeretem ezt a szót használni, mert számomra azt jelenti amit leírtam. Egyébként k. sok támasz létezik, pl: munka, pia, cucc, pasik, csajok, net...
De az is támasz, amikor vki nem egyes szám első személyben fogalmaz, hanem többesben, vagy pl. általánosít hogy az "emberek..vagy az ember ilyenkor...". ez is tipikus hárítás, és támasz is abban az értelemben, hogy nem vállalom fel egyes szám első személyben, inkább ráhívok az "emberre".
Nekem a támasz azt jelenti, hogyha szarban vagyok legyen kire támaszkodnom. Értsd, legyen akihez fordulok, aki segít adott esetben kimászni a szarból.
Ám hosszú távon nem szabad ezzel visszaélni, tehát nem azt kell a támasztól várni, hogy helyetted oldja meg a problémát és levegye a válladról a felelősséget, hanem, hogy segítsen. És ez alapvető különbség. Mert ha nekem segít valaki, akkor a probléma az enyém, a felelősség az enyém, ő csak hozzáad a megoldáshoz valamit. (a segítségét) anélkül, hoyg felelősséget vállalna a dologért, illetve a segítségéért. És természetesen én döntök, hoyg a segítségét elfogadom e, hiszen a végső felelősség az enyém...
Nomost ebben az értelmezésben továbbra is helyes a támasz szó használata minden negatív szándék nélkül.
Jó akkor ez csak fogalom zavar volt. Én soha nem értettem bele a támaszba ezeket adolgokat amiket írtál, Az én értelmezésemben ez abszolut egy pozitív valami volt.
Azzal meg marhára egyetértek, hogy ha valaki a párján akarja bemutatni, hogy ő mekkora egy fontos, nagy , okos, pótolhatatlan stb ember, akkor ott rég baj van...
A támasz meg a társ nem ugyanaz. A társ egy fontos és alap dolog, a támasz meg egy olyan nárcisztikus kéjelgés, ami arról szól hogy milyen baromi erős, nagyszerű és pótolhatatlan vagyok, ugyanis minden támasz valami pótlása, pl. annak hogy én rád támaszkodom, mert így legalább nem nekem kell a felelősséget vállalni a saját dolgaimért, nem én fogok dönteni/mert parázok a következményektől, és egyébként is gyáva vagyok:)))/de szerencsére itt vagy TE, Te majd megmondod nekem a tutit:)))
A tudat, hogy számíthatok a másikra, és ő is rám, tényleg fontos. De gondoskodni valakiről csak akkor kell, ha szüksége van rá, nem pedig akkor, amikor ezáltal akarom marha fontosnak érezni magam.
